A walkie talkie története I.

A réges régi háton hordható adóvevők

Motorola SCR-300

Motorola SCR-300

Az első olyan rádióvevő/adó, amit a „Walkie-Talkie” becenévvel illettek, a háton hordható Motorola SCR-300, készülék volt, amelyet 1940-ben fejlesztett ki egy mérnökcsapat a Galvin Manufacturing Company vállalatnál (a Motorola jogelődjénél).

A csapat tagja volt Dan Noble, aki kigondolta, hogy a készülék frekvenciamodulációval működjön, Henryk Magnuski aki a vezető rádiófrekvenciás tervező volt, valamint Marion Bon d, Lloyd Morris, és Bill Vogel.

 

Motorola SCR536 handie talkie

Motorola SCR536

Motorola SCR536

A Motorola a II. Világháború során gyártotta még az amplitúdómodulációval működő SCR-536 rádiót is, amelyet „Handie-Talkie” (HT) becenéven hívtak. A fogalmakat ma már gyakran összekeverik, de eredetileg a walkie talkie a háton hordozható típust jelentette, és a handie-talkie volt a valóban kézben hordozható (de sokkal kisebb teljesítményű) típus.

Mindkét típusban rádiócsövek működtek, és magas feszültségű szárazelemek látták el árammal. (A Handie-Talkie a Motorola, Inc. bejegyzett védjegye lett 1951. május 22-én) A kérelmet az USA szabadalmi és védjegy hivatalába nyújtották be, a védjegy regisztrációs száma 71560123.)

Alfred J. Gross rádiómérnök, aki kifejlesztette a Joan-Eleanor rendszert, szintén részt vett a walkie-talkie korai technológiai kidolgozásában 1934 és 1941 között, és egyesek őt tartják a feltalálójának.

Hing C-58 Handy-Talkie

Hing C-58 Handy-Talkie

 

 Hing C-58 ÉS AN_PRC6 handie talkiek

Mások a kanadai feltalálónak Donald Hingsnek tulajdonítják a találmányt, aki munkahelyén, a CM&S vállalatnál hozott létre hordozható rádiós jelzőrendszert 1937-ben, amelyet „csomagkészüléknek” nevezett, és később ez lett volna ismert „walkie-talkie” néven. 2001-ben Hings magas kitüntetésben részesült fontos háborús tevékenységéért. A Hing-féle C-58 „Handy-Talkie” típust 1942-től használta a hadsereg, és ez a típus egy 1940-ben indított titkos kutatási projekt eredménye volt.

 

an_prc6_2_handy_talkie

AN_PRC6

A II. Világháború után a Raytheon kifejlesztette a hadsereg számára az SCR-536 helyett az AN/PRC-6 típust. Az AN/PRC-6 áramköreiben 13 elektroncső (vevő és adó) működött, és másik 13 csövet mellékeltek a készülékhez az azonnali cseréhez. A készüléket gyárilag egy frekvenciára állították be egy kristállyal, és a terepen a kristály cseréjével és a készülék áthangolásával át lehetett állítani egy másik frekvenciára.

Ez a típus 60 centiméteres (24 hüvelykes) botantennát használt. Opcióként a H-33C/PT kézibeszélőt lehetett az AN/PRC-6 készülékhez csatlakoztatni egy másfél méteres kábellel. Hevederrel vállra akasztható volt.

Az 1970-es évek közepén az Egyesült államok tengerészgyalogsága erőfeszítéseket tett egy olyan csapatrádió kifejlesztésére, amellyel kiválthatták volna az AN/PRR-9 sisakra szerelhető vevőt és a kézi AN/PRT-4 adó-vevőt (mindkettőt az USA hadserege készíttette), amelyekkel elégedetlenek voltak. Az első AN/PRC-68 készüléket 1976-ban gyártotta a Magnavox, a tengerészgyalogságnál az 1980-as években vezették be, és a későbbiekben átvette az USA hadserege is.

 

Motorola Handie Talkie

A HT rövidítést, amely a Motorola „Handie Talkie” márkanevéből ered, általánosan használják a kézi hordozható amatőr rádiókészülékekre, a „walkie-talkie” elnevezést pedig gyakran használják a laikusok, illetve játékokat is így neveznek. A közbiztonsági és hivatásos felhasználók általában csak „rádiónak” nevezik kézi adó-vevőiket. A kiselejtezett Motorola Handie Talkie készülékek gyorsan az amatőrökhöz kerültek közvetlenül a II. Világháború után. A Motorola közbiztonsági készülékeit az 1950-es és 1960-as években, gyakran kölcsönözték vagy ajándékozták rádióamatőr csoportoknak a polgári védelmi programok keretében. A védjegy megsértésének elkerülésére más gyártók a hordozható adó-vevő vagy kézi adó-vevő elnevezést alkalmazzák készülékeiken.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

4 × négy =